Ha bal lábbal sikerül felkelni, az még nem olyan rossz, mint …
október 29, 2009Szó sincs arról, hogy ha az ember bal lábbal kel fel, akkor rossz napja lesz. Arról van szó, hogy a kanasztám kipakolásának tervezgetésekor a játszótárs egyszerre kilépett ötvennel, letette a tiszta ász kanasztáját, ráadásként egy hetes mocskos kanasztát, néhány párt és seperc alatt zárt az utolsó kártyával. Erről van szó. Igazán elrontotta a napomat.
Tudni illik esélyem sem volt.
Csaliként kipakoltam egy kettes zsolival és egy nyolcas párral, míg három darab nyolcast dugiban a paklimban tartogattam. A kanasztámra különösen figyeltem, megbontottam egy páromat a haladás reményében, volt egy tercem és na fene, minden mínuszba ment, ahogy a partner zárt. Ráadásul éppen a fekete hármasomtól próbáltam megszabadulni, ami ha kézben marad, mínusz háromszáz pontot jelent. Így jártam.
A bal lábas reggeli felkelés semmi, ha nem én zárom a napomat. Tanulság: a győzelem a megfelelő időben a lehető legjobb nyerési pozíció kihozása a partner legnagyobb megdöbbentésével. Röviden, egy őszinte és mindent elsöprő csapás a tuti.
Mert tény, hogy a legkisebb hiba is végzetes lehet. A vesztést pedig hibátlan illemtudással és a partner teljes elismerésével kell előadni.
Szabály, csak ügyesen.
Megjegyzés, azonnal és rosszindulat nélkül köszönjük meg a játékot.
Axioma: a játékpartner az játékpartner.
Én minden nap bal lábbal kelek:))) Olyan az ágyam fekvése…:P…de nálam a bisztosítékot a félpár zokni nemtalálása szokta kiverni:))